Ha nem bánja, kérjük, olvassa el a regényem, és mondja el benyomásait.
[A csata végén]
Amikor a zúgó hang feketén ordít, a ködben vízcseppeknek tűnő dolgok eltűnnek. Tehát itt van a világ az Omniverse fölött, az emberi intelligencia túl.
Két óriás harcol ott.
Egy szemcse szitáló fény, mint egy ködcsepp, egy mindenható. Egy olyan világ, amelyben az univerzum végtelenségig, végtelenségig, végtelenségig és örökkévalóságig folytatódik. Ezen túlmenően egy örök időtengely, amely bármikor, végtelenségig elágazik. És az intelligens életformák létrehozása és azok lehetőségei a folyamatban.
Az összes világot tartalmazó univerzumot Omniverse-nek hívják. Ez a tér végtelenül folytatja végtelen hatalommal a végtelenig.
De vannak olyanok, akik elpusztítják. A [fehér vadon] az az entitás, amely elpusztítja az egész világot. Istenek és sötét mag.
De vannak olyanok, akik pusztítják el a világot, ahol mindez koncentrálódik.
Mindig örök harcra szánják őket, és nem tudom, mikor vagy mikor kezdték el. Lehet, hogy ez csak a harc töredéke.
Ezeket az „elöl és hátul” nevezett óriásokat az emberek nem érzékelhetik, mint más sokaságú lakosokat. Olyan nagy és hatalmas volt.
Úgy néz ki, mint egy óriás, emberi alakú, mint egy vörös láng, és egy óriás, zöld alakú láng alakú, humanoiddá.
Senki sem tudja, hogy ez élő anyag vagy gép. Még ha Isten is.
Az óriások csata azonban már az emberiség története előtt és az univerzum születése előtt megkezdődött, és még ha az univerzum is eltűnik, a csata folytatódni fog.
Mi a látás, mi hajt egy hatalmas lényt?
Senki sem tudja, mi lesz a csata végén.
Igaz, hogy az ököllel tagadták egymás létezését és találkoztak egymással, és ez az ököl kiküszöbölte a végtelen mindent.
Az istenek, akik megragadják a mindent, minden bizonnyal beavatkoznak. De valóban az Omniverse marad a csata végén?
Senki sem fogja megtenni.
[A csata végén]
No comments:
Post a Comment